A hibás jogalkotás természetes dolog, hiszen az ember nem tévedhetetlen. Azonban jelen esetben a hibás jogalkotás bizonyos társadalmi csoportok számára hátrányos következményeket idéz elő. A levélszavazás számos magyar honfitársunknak nem elérhető annak ellenére, hogy minden körülmény adott lenne ennek megszervezésére. A hibákat ki kell javítani, a félreértéseket meg kell beszélni. Az alábbiakban a levélszavazás dilemmája.

Minden demokrácia alapja a titkos és egyenlő szavazás. Magától értetődőnek tűnik, hogy minden állampolgárnak azonos szavazati joga van. Azonban ez nem teljesen igaz, hiszen a választásra jogosultak nem alkotnak homogén csoportot az Alkotmánybíróság szerint.

Jelenlegi választójogi törvény alapján, azok az állampolgárok, akik magyarországi lakcímmel rendelkeznek két szavazatot adhatnak le: pártlistára és a lakhelyük szerinti egyéni választókerületi jelöltekre. Azok az állampolgárok, akik nem rendelkeznek magyarországi lakcímmel – ide tartoznak az elcsatolt területen élő honfitársaink, illetve azok a magyarok, akik külföldön dolgoznak és telepedtek le – csupán egy szavazatuk van, amit kizárólag pártlistán szereplő pártokra adhatnak le. Tehát ez a két nagy csoport létezik: akik magyarországi lakcímmel rendelkeznek és akik nem.

A magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgároknak a magyar állam megadta a lehetőséget a levélben történő szavazáshoz. Ez röviden a gyakorlatban annyit jelent, hogy a választás előtt kérelmezik, hogy szavazhassanak levélben, és a magyar állam a kérelemben leírt címre megküldi levélben a szavazólapot, amit vissza kell küldeni meghatározott időre. Ez a szabály vonatkozik a határon túli magyarokra.

A probléma ott kezdődik, amikor valaki magyarországi lakcímmel rendelkezik ugyan, de külföldön tartózkodik. Ebben az esetben az a szabály, hogy az állam által kijelölt szavazási ponton vagy nagykövetségen tud a választópolgár szavazatot leadni, kizárólag személyesen (igaz neki két szavazati lehetősége van). Ez a szabályrendszer a külföldön tartózkodó magyar választópolgár számára utazási terhet jelenthet, hiszen előfordulhat, hogy akár több száz kilométert kell megtennie a szavazási pontig. Az állam álláspontja elég egyszerű ebben a kérdésben: az az állampolgár, aki magyarországi lakcímmel rendelkezik, attól elvárható, hogy a szavazatát személyesen adja le.

Ezzel nem lenne különösebb probléma, azonban a koronavírus járvány megmutatta, hogy előfordulhat olyan eset, amikor a személyes – nem kizárólag szavazás – ügyintézés nem lehetséges. A pandémia komolyan megváltoztatta a játékszabályokat, és ezzel lépést kell tartani. A másik érv, ami felhozható ezen szabályozás ellen, hogy az EJEE (Emberi Jogok Európai Egyezménye) Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 3. cikke szerint amennyiben biztosítva van a külföldön történő szavazás lehetősége, akkor azt diszkrimináció mentesen kell biztosítani. Ez bizonyos szempontok szerint nem történik meg.

A legtöbb érv az említett problémával szemben, hogy azon állampolgároknak nagyobb a felelőssége, akik magyarországi lakcímmel rendelkeznek, illetve elvérható velük szemben a személyes szavazás. Azonban fel lehet tenni a kérdést, hogy miért lenne ez elvárható? Miért nem lehet biztosítani a levélszavazást annak ellenére, hogy minden lehetőség adott lenne annak megszervezésére? Miért akar a választási törvény megkülönböztetni választót a választótól? A levélszavazás egy fontos opció és élni kell(ene) vele.

Szerző: Einvág Benjámin Máté, jogász hallgató

Categories:

Tags:

Comments are closed

Recent Comments
    Archives
    Categories